Amikor a kisördög vagy bohóc ugrik elő a dobozból, legtöbbször meglepett öröm fogadja. Azonban érkeznek a címzettekhez nyitott csomagok, amik biztosan nem lelkesedéssel találkoznak. A hibásan lezárt kartondobozok bosszúságot és elégedetlenséget váltanak ki. Rendszerint a ragasztóban keresik a hibát, ami nem rögzítette megfelelően a kartondoboz tetejét. Ez nem mindig helytálló.
Sok minden befolyásolja, hogy mennyire megbízható a kartondoboz lezárása: a kiválasztott olvadó ragasztó anyaga, a doboz fedelére ható visszaállító erő és a csomagolóanyag felületének sajátossága. Azonban a karton felülete a a leginkább mérvadó a csomagok biztonságos lezárásánál.
Olvasson nálunk még többet arról, hogy milyen szerepet játszik a csomagolóanyag az olvadó ragasztó kiválasztásában.
Ha a fedél nincs rendesen lezárva és megint kinyílik, kezdődhet a vadászat a hiba okai után. Vagyis az ördög (és a paprikajancsi) a részletekben rejlik. Amit a kartongyártók magától értetődő módon tudnak a termékeikről, azt nem feltétlenül ismerik a csomagolók / végfelhasználók.
Nem minden felhasználó tudja, hogy a kartonpapír nem csupán kartonpapír, és éppen az összetétele befolyásolja nagyban a későbbi viselkedését a ragasztóanyagokkal szemben. Ugyanis a kartonpapír felülete nagyon különbözőre sikerülhet az előállítás során. A papírt a tartalmazott újrahasznosított papír arányában osztályokba soroljuk, és elsőre megkülönböztetjük a nátronpapírt, a bevonókartont és a makulatúr.
Kraftliner (Quelle: Moosmann GmbH & Co. KG, Ravensburg)
A nátronpapírok a kartonok közé tartoznak, és fehérített vagy fehérítetlen szulfátcellulózból (min. 70% friss rost) készülnek. Elsősorban nagy a szakítószilárdságuk, és ellenállók a nedvességgel szemben, és ezt annak köszönhetik, hogy csak kis arányban tartalmaznak újrahasznosított rostokat. A szennyeződések nélküli, sötétbarna nátronpapírok túlnyomórészt borításul szolgálnak a hullámkartonok gyártásához. A nátronpapírok sima felülete egyenletes, hosszú, friss rostokból áll.
Testliner (Quelle: Moosmann GmbH & Co. KG, Ravensburg)
A bevonókartonok ezzel szemben szinte 100%-ban használt papírból készülnek. Ezeket aztán három osztályba sorolják a felhasznált papír minősége alapján. A T1 tartalmazza a kiváló minőségű használt papírt, a további T2 és T3 osztályokba pedig csökkenő minőség szerint sorolják be a papírokat. A bevonókartonok szilárdsága a nátronpapírokéhoz hasonló, a színük világosbarna néhány láthatóan eltérő szerkezetű folttal. A papír sűrűsége kb. 125 g/m² és rostösszetétele nincs meghatározva. Ezek is fedőanyagként szolgálnak hullámkartonokhoz. A költséghatékonyabb bevonókartonok felülete egyenetlen, mivel különböző hosszúságú újrahasznosított rostokból áll. Minden egyes újrahasznosítással rövidülnek a rostok.
Schrenz (Quelle: Moosmann GmbH & Co. KG, Ravensburg)
A válogatatlan használt papírból állítják elő makulatúrát. Ebből az egyszerű alapanyagból készül a gyenge minőségű hullámkartonok belső része és sok csomagolópapír. Szürke színű és jól látható foltok tarkítják, amiket a rostok különböző hosszúsága és szennyeződés zárványok okoznak.
A papír újrahasznosítása során keletkező rövidebb rostoknak több kötőanyagra és adalékra van szükségük. A papírpép előállítása során gyakran változik a bekevert összetevők százalékos aránya. Ezek az adalékanyagok megváltoztatják a papír felületi feszültségét. A megváltozott polaritás hatással van a használt olvadó ragasztóanyagra is. Egy nátronpapírt biztonságosan rögzítő olvadó ragasztóanyag csődöt mondhat egy makulatúrán.
Visszaállító erő – Erő, amely kitérítés után igyekszik egy rugalmas rendszert visszatéríteni a nyugalmi helyzetébe.
A kartondobozok lezárásakor fellép egy visszaállító erő, ami azt fejezi ki, hogy a fedél magától mennyire törekszik visszaállni az eredeti helyzetébe.
Fontos számításba venni a ragasztóanyag kiválasztásakor, hogy az adott papírtípus mekkora visszaállító erőt fejt ki a doboz fedelére.
A visszaállító erő jellemző az egyes anyagokra, és függ a bordázottságtól. A bordázásnál szándékosan gyengítik az anyagot, hogy kisebb legyen a hajlító ellenállása. Ha abordázásnál a papír alapanyagában szétvnak a rostok, kisebb lesz a benne ébredő visszaállító hatóerő is. Akkor is nagyobb lesz a doboz fedelére ható visszaállító erő, ha a kartondobozt a csomagolásnál túltöltik. A fellépő feszültség magas követelményeket támaszt az ragasztó varattal szemben. Ezért a teljes munkafolyamatot számításba véve kell kiválasztani az olvadó ragasztóanyagot.
A ragasztóanyagokk viselkedése igen eltérő, amikor a folyékony fázisból a szilárdba lépnek át. Ha ez a fázisátmenet túl sokáig tart, a kartondoboz megint kinyílik: a ragasztóanyag kohéziója nem lesz elég erős a ragasztás folyamatában ahhoz, hogy ellenálljon a fedélben ébredő visszaállító erők feszítő hatásának.
A ragaszthatóságra ugyanígy hatással van a csomagolóanyagok raktározása, és a csomagok szállítási útjai is. Például egymásra rakják a kartondobozokat, és a ragasztócsíkra súly nehezedik? A kartonpapír magába szívja a légnedvességet, és legtöbbször gyorsan átveszi a környezete hőmérsékletét (ez fontos lehet például mélyhűtés csomagolásainál vagy ha a töltet meleg). A papírba diffundált nedvesség egyszerre támadja meg kívülről és belülről a kartondoboz stabilitását és a ragasztást.
A környezeti tényezők, a hőmérséklet-ingadozások és a szállítás mozgásai mind megváltoztatják a papír tulajdonságait, és így beleszólnak a ragasztóanyag kiválasztásába is.
A papírgyártók igen aktívan foglalkoznak a termékeik jó megnyomtathatóságával. Ennek kapcsán a panaszok csökkentése érdekében javasoljuk, hogy a ragaszthatóság újra a figyelem középpontjába kerüljön.
Nálunk a felhasználási igényéhez megtalálja a megfelelő megoldást. Szívesen próbázzuk le az Ön által választott kartonpapírt ragaszthatóságát. Forduljon hozzánk.