Az adhézió

Az adhézió leírja a tulajdonságot, amivel két anyagot egymáshoz tapaszt.

Tartalmazza a molekuláris erőkből származó ragasztó erőt két különböző vagy azonos anyag érintkező felületein. Az adhézió még mindig tudományos kutatások tárgya, mivel a ragasztóanyag rendszerek és az összeragasztani szándékozott felületek közötti összefüggések nagyon bonyolultak.

Erklärung der Adhäsion

Magyarázó elméletek az adhézióról

Általában megkülönböztetünk mechanikai és specifikus adhéziót.

A mechanikus adhézió-nál abból indulunk ki, hogy a ragasztóanyag az összeragasztani szándékozott részek apró pórusaiba és egyenetlenségeibe hatol be, és azon megtapad.

A specifikus adhézió kiegészíti a mechanikus adhéziót, mert ez az elmélet önmagában nem elegendő a ragasztó és a hordozó felület összetartásának magyarázatára.

A polarizálás elmélete

1935-Ben de Bruyne fejlesztette ki, és a molekulák dipoláris tulajdonságára utal mint az adhézió okára. Nem poláris anyagoknál azonban kizárható.

Az elektrosztatika elmélete

Ezt az elméletet 1950-ben Derjagin fejlesztette ki, és egy elektromos kettős rétegből indult ki mint az adhéziós erő eredetéből.

A diffúzió elmélete

1960-ban Vojuckij átvette a browni molekulamozgás gondolatát az adhézióról szóló elméletébe.

Azonban mindkét anyag mutasson affinitást a kémiai kötések kialakítására törekedve egymással. Ez legtöbbször csak műanyagoknál teljesül, fémeknél a fémes kötés megakadályozza a diffúziót.

Az adszorpció és a benedvesítés elmélete

(1963, Zismann, Fowkes, Good és Wu)

Az alap a felületek és határfelületek elmélete. Az adhézió hőenergetikai szemléletében a folyadékok különösen jól nedvesítik azokat a szilárd felületeket, amelyek részecskéi a szilárd fázis határfelületén csak kissé kedvezőtlenebb energetikai állapotban vannak, mint a folyadék belsejében lévő részecskék.

A termodinamikai szemlélet mellett a határfelületi réteg szerkezete, a hőmérséklet és más tényezők figyelembevételével így vissza lehet következtetni az adhézióra.

Az olvadó ragasztóanyagok magas hőmérsékleten elvesztik az adhéziójukat. A felhasználási területtől függően az adhéziót számos hőmérsékleten kell kipróbálni, hogy meg lehessen határozni a ragasztóanyag megfelelőségét ahhoz a hőmérséklethez.

Ha egy ragasztó a két összeillesztett rész közötti terhelést nem bírja ki, az adhézió megszűnéséről beszélünk.

A belső stabilitással (kohézióval) és a nedvesítéssel együtt lehet meghatározni egy ragasztóanyag tapadó képességét.