Az adhézió
Az adhézió leírja a tulajdonságot, amivel két anyagot egymáshoz tapaszt.
Tartalmazza a molekuláris erőkből származó ragasztó erőt két különböző vagy azonos anyag érintkező felületein. Az adhézió még mindig tudományos kutatások tárgya, mivel a ragasztóanyag rendszerek és az összeragasztani szándékozott felületek közötti összefüggések nagyon bonyolultak.
Magyarázó elméletek az adhézióról
Általában megkülönböztetünk mechanikai és specifikus adhéziót.
A mechanikus adhézió-nál abból indulunk ki, hogy a ragasztóanyag az összeragasztani szándékozott részek apró pórusaiba és egyenetlenségeibe hatol be, és azon megtapad.
A specifikus adhézió kiegészíti a mechanikus adhéziót, mert ez az elmélet önmagában nem elegendő a ragasztó és a hordozó felület összetartásának magyarázatára.
A polarizálás elmélete
1935-Ben de Bruyne fejlesztette ki, és a molekulák dipoláris tulajdonságára utal mint az adhézió okára. Nem poláris anyagoknál azonban kizárható.
Az elektrosztatika elmélete
Ezt az elméletet 1950-ben Derjagin fejlesztette ki, és egy elektromos kettős rétegből indult ki mint az adhéziós erő eredetéből.
A diffúzió elmélete
1960-ban Vojuckij átvette a browni molekulamozgás gondolatát az adhézióról szóló elméletébe.
Azonban mindkét anyag mutasson affinitást a kémiai kötések kialakítására törekedve egymással. Ez legtöbbször csak műanyagoknál teljesül, fémeknél a fémes kötés megakadályozza a diffúziót.
Az adszorpció és a benedvesítés elmélete
(1963, Zismann, Fowkes, Good és Wu)
Az alap a felületek és határfelületek elmélete. Az adhézió hőenergetikai szemléletében a folyadékok különösen jól nedvesítik azokat a szilárd felületeket, amelyek részecskéi a szilárd fázis határfelületén csak kissé kedvezőtlenebb energetikai állapotban vannak, mint a folyadék belsejében lévő részecskék.
A termodinamikai szemlélet mellett a határfelületi réteg szerkezete, a hőmérséklet és más tényezők figyelembevételével így vissza lehet következtetni az adhézióra.
Az olvadó ragasztóanyagok magas hőmérsékleten elvesztik az adhéziójukat. A felhasználási területtől függően az adhéziót számos hőmérsékleten kell kipróbálni, hogy meg lehessen határozni a ragasztóanyag megfelelőségét ahhoz a hőmérséklethez.
Ha egy ragasztó a két összeillesztett rész közötti terhelést nem bírja ki, az adhézió megszűnéséről beszélünk.
A belső stabilitással (kohézióval) és a nedvesítéssel együtt lehet meghatározni egy ragasztóanyag tapadó képességét.