Felületi feszültség

Egy, a felületre ható feszültség, melynek célja, hogy a felületet csökkentse. A felületi feszültség húzóerő, mely a felületen pl. folyékony olvadó ragasztó esetében lokalizálódik; hatásiránya párhuzamos a folyadék felületével. Ezek után a folyadék felülete folyamatosan feszültség alatt áll.
Ha más erők hatnak az olvadó ragasztó cseppre, akkor annak alakja eltér a gömb formától. Erre példa a ragasztóanyag cseppek a szilárd test felületén, ahol a további húzó erő a szilárd test és a ragasztóanyag között hat (tapadás). A cseppek alakja annál inkább eltér a gömb formától, és benedvesíti a szilárd test felületét, annál nagyobb a tapadás a szilárd test és a folyékony ragasztóanyag között. Minél nagyobb a felületi feszültség, annál jobb a benedvesíthetőség (és ezáltal) a felület (ragaszthatósága).

Vízcseppek – felületi feszültség kezelése

terítő felhordófej feszültség


Forrás: IVK, Die Kunst des Klebens [A ragasztás művészete], 6 ábra 17. oldal